Tegnap láttam ezt a videot. Emberek sokasága, köztük persze fiatalok is hiszik magukról, hogy csúnyák. Az okokat most nem sorolnám, pusztán egy dolog jutott eszembe. Egyik hölgy ügyfelem, aki egy 44 éves vezető beosztású hölgy egyszer annyit mondott az új ruháiba és a róla készült fotók láttán sírva: "Rita, én még sosem láttam magam ilyen gyönyörűnek" de már mondta 19 éves egyetemista fiú is, hogy "Nem hiszem el, amit a tükörben látok"
Mit tettem? Megmutattam a külsőnkkel kapcsolatos alapvető összefüggések sokaságát, amiről azt gondoljuk, hogy magától értetődő. Ha csak nekik tetszett, (a hölgy soha többet nem látta magát csúnyának) már nem volt hiába, de később azt is elmesélte, hogy már nem szingli.
Ez nekem elmondhatatlan boldogság, és elmondhatatlan szomorúság is, mert nem tudom, hogy hogyan hangsúlyozhatnám jobban, hogy nem a kor, nem a testsúly és nem a pénztárca számít azon öröm megélésében, hogy ki mennyire képes szeretni magát, tetszeni magának.
Nem cserélném le a mostani (tanult) külsőm a 20 évvel fiatalabbra, ahol minden második héten más színű és fazonú volt a hajam és kétségbeesve kerestem a "tutit" de nem találtam meg egész addig, míg végül magam lettem stílustanácsadó és magamon kezdtem.
Egyszer azt mondta egy volt munkatársam, hogy 37 évesen már nem nézik meg az embert. Én 42 leszek de még soha ennyi bókot, elismerést, csábító tekintetet és zavarban lévő férfit magam körül nem láttam.
Boldog vagyok, maximálisan elégedett, és a kérdés, hogy csúnya vagyok-e vagy sem fel sem merül bennem, pedig nem szépnek születtem (erről komoly bizonyítékaim is vannak fotók erejéig) valamivé lettem egy munka következtében és ez elégedettséggel tölt el.
Az életünk egy kerek egész van benne látható (külsőség) és van benne belső (elsőre láthatatlan) tartalom, (érzések, tudás, stb.) én úgy vélem, hogy akár egyik, akár másik túlhangsúlyozása felborít egy egyensúlyt.
Szerintem a boldogságra törekedni jó, azonban ha én már kiegyensúlyozott vagyok, számomra már az is nagy öröm, mondhatnám, hogy maga a boldogság.
Mindenki maga dönti el, hogy számára mi a fontos, de csúnyának lenni, csúnyának maradni, csúnyának érezni magunkat nem muszáj.
Többféle stílustanácsadó, stylist létezik. Vannak, aki a tévében maguk is mindenféle extra cuccban jelennek meg, így többet úgy érzik (joggal) hogy ők nem akarnak stílusosak lenni, ha a stílusos megjelenés a kalapban járást, a furán vágott hajat jelenti, mert ez már túl sok.
Vannak, akik úgy nyilatkoznak, hogy nehogy már egy stylist mondja meg, hogy mit vegyenek fel, ezzel elárulva, hogy maguk is eddig "furcsa" stylistokkal találkoznak vagy igazából nem is tudják, hogy egy olyan dologról tettek megjegyzést, amiről valójában fogalmuk sincs, hogy mit takar. Ha pedig átesnének egy jó ízlést megfogalmazó, reprodukálható, mindenki esetében azonnali és látványos változást (pozitív változást eredményező) azonban tartós boldogságot, örömet, önszeretetet és önbecsülést építő több órás ízlés konzultáción akkor ők lennének az elsők, akik büszkén járnák körbe a barátnőiket, hogy nem is tudják, hogy eddig, hogy élhettek e nélkül a tudás nélkül.
Ízlésesen öltözni kb annyi mint recepttel főzni, vagy tervrajzzal építkezni.
Mint stílustanácsadó magam most már úgy vélem, hogy nem is tudom mi alapján hittem korábban milliókat elköltve, hogy tudás nélkül sikerül valami olyat kreálni, amiről előtte fogalmam sem volt, hogy hogy kell. Erre mi sem jobb bizonyíték mint az éveim alatt elköltött súlyos milliók, melyeken új kocsit, de még új lakást is tudtam volna venni.
Folyamatosan vásárolni egyfajta lelki üresség, kívül keresni a megoldást, ami belül van. Tudni, hogy mi az, amiben a legjobban nézünk ki, tudás! Megszerezhető és megfizethető tudás, ami után az önbecsülés, önbizalom, önértékelés már adott. Adott, mert eljutunk arra a szintre, hogy nem veszünk meg akármit mert divat, mert látjuk a műkörmösön, mert utánozni akarjuk a 20 év alatti photoshoppolt modelleket, akiket követve várjuk a csodát, hogy majd valaki minket is meglát, és megszeret és majd boldogok leszünk.
Aki nem kezdi el szeretni és tisztelni magát pusztán azért mert él, pusztán azért mert az aki és úgy, amilyen valójában, az sosem fogja átélni azt a boldogságot, amit a ruhákra, külsőségekre költve remél és csalódás folyton a vége.
Én egy dolgot tudok ígérni. Mindenkiből ki lehet hozni a legjobbat, ami legalább már azt a jó érzést megadja, hogy amit tudtam megtettem. Nem utálom a lustaságom, a saját magam lenézése és semmibe vétele miatt magam. Nem nézem irigykedve, hogy mások megteszik, én meg nem. Magammal kezdem. Testileg, lelkileg. Az önbecsülés, tudatos élet, önmagunk szeretete nekem itt kezdődik.
Kecskés Rita
szín és stílustanácsadó
tel: 06 30 9304 402
www.oltozzjol.hu
http://www.ted.com/talks/meaghan_ramsey_why_thinking_you_re_ugly_is_bad_for_you
